B.K.: Prologe, Nimródra vára
Várva
Alex Zevodsky az ifjú aki nem tudta elképzelni a jövőjét a
megváltás, és ép liberalizmus nélkül, most egy átázott esernyővel
várja a transzportert az álomáson, és azon gondolkozik el; - honnan
is esnek le ezek a "gyönyört adó könycseppek" Istentől - ...
Így állt a tömegben komor arcok közepette, várva a fényt mi
feltűnik messze sineken a távoli sivatagos földeken, mint a
foszfereszkáló szunyogokat riasztó lámpafény nyáron a kerti
partykon, mikor alkonyodik.... De most reggel, és minden hazaitól
mesze elveszve indul munkába. Lelke megült, csak árny, és aki
feltudja dobni napjait messze van most tőle... Így esőben a többek
közt elveszve, várja megváltó barátját, aki képet adott neki a
közeli jövőről.
Nimród a
béka
Persze mindenki csúfolta, és megvetette, de ő még is valahogy
hitt szavainak. Az, hogy találkozhatnak másokkal, kik nem ők, már
maga feltüzelte fantáziáját. Nimród beszélt a megváltó érkező
közelségéről, és hogy nem kell félni a változástól, mert mindenki
csak azt akarja ; maradjon minden úgy ahogy van, mert úgy jó!
De Ő szerinte nem így van, és csak át kellene látni a világunkat,
vele érezni és az angylunkra hallgatni. Persze tudta ő is, hogy ez
túl kommersz tantrikus duma, ezért nem is hirdette köztünk igéjét;
csak elmondta érzéseit, de még is Alexet úgy megfogta, hogy szinte
követője lett.
Nimród egy kistermetű szemüveges vékony srác volt - szőke, szőke
szemüveges, ugye az a típus, akit mindenki kinevetett a suliban, és
a munkahelyén is csak a Nyuszi Nimi nevet kapta, és amikor
megszólalt a szünetekben, eleinte bár figyelő szemeket kötött
magához, de később csak legyintő kezekre talált az elnyomott
cigaretták után. Nos, igen.. Így zajlott egy szünet az üzemben, és
Nimród csak szólt, és mindenki ráfigyelt, majd csak én maradtam meg
egy két kocka arc, és azon keztünk el gondolkozni, hogy mi lenne ha
csak a fele valóra válna gondolatai tükrének. Még ha a Star
Trek-ból is gondolkozott, de úgy tünt valós lehet, és később
ugye...
Az esők mint
könnyek
Akkor reggel úgy éreztem nem tehetem meg, hogy tovább tartom
magamban érzéseimet és el godoltam, hogy felmondok munkahelyemen és
elindulok egy távoli utazásra. bár nem volt se félretet pénzem, se
bátorságom, de úgy éreztem ezt kell tennem, talán Nimród fogalmazta
meg bennem ezt az "előre lépést", de úgy érezte meg kell tennem. Az
eső csak szakadt, az érzés meg fakadt, de a felhőkön áragyogó fény
csak megerősített.
Ekkor hátat fordítotam a monoton álló, néző, gondolkodó tömegnek
- mind fekete esernyővel - , és elindultam a kijárat felé, kicsit
félve Nimród hiánya miatt. Úgy éreztem, ha ő nincs itt én se vagyok
teljes egész az úton és csak zakatoltam zaklatott idegemben le a
lépcsőre. Gondoltam, majd ha nem lesz semmi hazamegyek és Anyu
készít egy kakaót, és lefekszem kipihenni magam, majd beteget
jelentek vagy ilyesmi.
De ahogy halattam, az eső mint könnyek, majd mint égető nyilak
szakadtak testemre, mejet bár kioltott az eső, de csak félve
torpantam meg, ahogy kiértem az állomásról, és vártam Nimródot,
hogy tanácsokkal lásson el. Mert ő bizton hasznos tanácsokkal
látott volna el, ha ott lett volna, de nem volt! A tűz csak
hevesebben csapkodott az esővel, és hirtelen mindnenki megőrült.
"Mi ez?" kérdem. Tekintetem már a Fő tér ziháló égő hulláira
tekint. Majd a magasban fénypontok tünnek fel, mint ha nyugodt
unalommal jönnének le, jönnének le...
TE vagy a megmentő
Akkor az alagútból felrohanva -mert hogy nem látok más esélyt
csak átrohanni - valaki belekap a kapucnimba, majd visszaránt, és
hátraesva csak Ő vág eszméletembe; Nimród. Mellette egy másik
munkatársam Eugen.
Ekkor hátraesve, már csak az ázott vízcseppek szállnak
esőkabátomról le, el a messze térbe...
Hátraesek a lépcsőkön, és maradok aki voltam, pedig azt hittem
meghaltam. Ugrás a végbe, ami túl tiszta, de már Ők maradtak nekem,
ahogy felmészt a szálló képben mindent a tűzeső...
Szállok, és esek, most túl tiszta minden. Most túl tiszta a kép,
már élve maradok így esve. Nimród, és Eugen szorít vissza a feljáró
lépcsőjén menve.
"Maradj, és kövess, ménedékbe viszlek." - szól, és én csak
engedek markoló gyenge kezének
Rohanunk az alagutak tükrébenm egyre sötétebb helyre, ők
rángatnak, én meg vonszolom magam, nem értve egyet az útvonallal.
Így jutunk el a egy katakombába, ahol Domi egy volt kolleganőm is
reszketve várja a végét ennek a pokoli napnak. Körül tekintek a
sötöét csöpögő kóhomályba, és félő arcok miegymás tekint vissza rám
ma, akkor. Mikor Nimródra várva az állomáson beütött a
ménykűűű...
Ménykű
Csak némán hallgattuk a becsapodó zajokat, és az emésztő
tüzekben meghalt emberi sikolyokat, én nem sebesültem, csak féltem.
Kérdem én mi a nagyobb; ha meghalsz, vagy megsebesülsz, és maradsz
gyermek egy barlangban? Rég ki akartam törni, de bezártak egy
kriptába. Ez a ménykű mi lecsapott ránk és vele együtt éreztünk.
Így? Igen...Így ért véget az utolsó napom Nimródra várva. Persze
később lent ősi tanításait folytatta, de mikor a felszinre mentünk,
már az első csatánál elesett... Így esett, a kezembe, és ahogy vért
hányt kínjában, én úgy öleltem egyre mélyebben, és közben bosszút
esküdtem, mert ugye erről szól... Mert ugye erről szól, vagy
sem...?
www.youtube.com/watch
Tovább »
B.K.: Bűnösök 3.fej
Tekintet az
asztalnál
"Mi azzá tettük a világot
miben maguk felnőttek. Mi azokat kik a
fejlődésben
hittek, mint a maguk szülei; támogattuk, csak naggyá
nőttünk, és
a sok ellenségünk eltiport, mert többen voltak, és kizsákmányolni
akarták a rendszerünk hibáit. Nem törhetnek pálcát feletünk, és
áttörő új
világunk megvalósulása ellen nem léphetnek fel! Hiába minden
törekvésük, vádjuk, a közvélemény nem áll maguk mögött, már nem áll
semmi, csak a Bábok, őket meg mi teremtettük
ők a
milyeink."
Alex lehajtja a fejét és felnyit egy
fület az asztalon, ahol egy lila gomb tűnik fel a sötét fa komor
színeiből, és felé mutat ujjával...
A tekintetek, azok mind megfagynak a
pillanatban, ahogy az öltönyös kékszemű férfiak, és az új
háttérhatalom megteremtői egymás ellen szegezik szuronyos
tekinteteiket, még Steve-é is, aki éppen a következő likőrt öntötte
le torkán, de tekintete neki is szigonyosan merev volt. A háttérben
világító szemű Bábok merev őrként, és Alex ahogy az ujja már
majdnem odaér a felnyitott fedél alá a jó öreg meggyfa
tárgyalóasztalon. Oh a titkos fedél titkos lila gombja, amit ha
megnyom minden álomnak, tárgyalásnak vége van, tudta ezt mindenki.
Tudja ezt jól…
Az emlék még is egy pillanat alatt
lepörög a gondolatában. Ahogy a Vég előtt néhány évvel az egyetemi
söröző árnyas pincéjébe a Mérnökök Klubjában hangolták össze a
péntek estéiket, és ahogy a sűrű vágható füstkarmok közt lelépett a
mélybe, már Victor szavait hallotta a pultnál túlharsogva a
zenegépet mely dallamai lágyan körülölelték „mondókáját”…
Tovább »
Hétmilliárd?
Meg van! Meg
van? Vagy már rég többen vagyunk?
Tovább »
Tömegtaszítás
www.youtube.com/watch
Túl sok az eszkimó és kevés a fóka.
Vagy most, hogy érzed? Talán a
teljes Földön által terjedő fertő, és a mocskolódás. A gazdagoknak
túl sok jut a szegényeknek túl kevés, vagy valaki valamit nagyon
tud, vagy valakik meg fail.
Kirukkolnál valamivel, hogy kasztot
alapíts és akkor terjeszd az hited, így indult minden. Végigsöpört
a teljes valóságon az általános végítélet. Amikor már tovaégtek az
emberek, kik kiléptek az utcára, és a Napba néztek. Így itélkezett
az Isten, vagy a végzet.
Mindenki megállapitott a
túlnépesedéssel kapcsolatban valami logikát, hogy jönnie kell egy
háborúnak, vagy nagy vírusnak, vagy a kataklizma, ami megtizedel
minket, de mivel mindenki egy ego ezért senki nem adta ingyen a
létét. Így lett a háború az eszkábált istenekkel, és az érthetetlen
monológokkal, ami túlharsogta a valóságot, de akinek túlélést
nyújtott az érzett túlélést.
A kriptákba bújt emberek mind
előbújva valósították meg jelenjüket, és utasították maguk mögé
régi bálványukat. Persze a szegmentáció mindig szerepet játszott
bennük, és elhalt társaik, és a régi világba vetet hitük. Még is a
kérdés, hogy mit akar a megmaradt néhány millió ember szerte a
bolygón, már csak elmélet maradt, hisz visszatértünk a kiindukó
pontba. Ekkor a túlélőkön felülemelkedve egy új faj lépett a
légkörünkben. A Bábok. A hangtalan gépek vagy hasonló organizmusok
átitatták néhányak elméjét, és a civilizáltabbak alkalmazkodtak
tetteiknek, melyben nagy szerepet játszott az egykori vezetők
leszármazottai... És baráti körei, akik megkapták az újrateremtés
lehetőségét. De hogyan? Hogyn életk ezzel, ezt mutatja be a BK; a
Baráti Kör.
Tovább »
HTTP://
Van e valaki a spájzban
Halloween-kor?
Senki! Csak a csontvázok… De már mind
kidöltek. Vagy még is valakik körbeálltak a délutáni napfényben a
főúton amikor az LTP felé haladtál?
Mikor kinézel már
csak a mindennapi politika ömlik a gyülölet folyóiban, és eláraszt
a választás az utak közül, hogy ha nem vagy határozott, és
választasz, valaki így Halloween-kor - bár nekem halottak napja
marad - valaki majd az időközi választásokkor fog a túlvilágra
segíteni.
Nos megkérdezem még egyszer. Van e valaki a
spájzban szilveszterkor.
"jah, az oroszok" - A megmentés tőlük
várható fröcsögte az egyik démon egy éjszaka miközbe a dobozos
narancslét kerestem a padlószőnyegen, hogy az éjjeli
szájszárasságomat csillapítsam vele...
"és Tunguska?" kérdeztem vissza miközben
kapálózva az ágyamról lelógva a narancslét kerestem.
"A puszta és a véletlen nem véletlen, a cár
megszilárdítja a bmw-s chf hiteled" szólt a démon
Csupa gondolkodásba merült a félálmos agyam,
és ekkor az utolsó kortyomnál mikor visszahajítottam az üres dobozt
Balázs jutott eszembe...meg, hogy béke veled, ekkor visszarogytam a
párnák közé és felfogtam, cska évletlen születtünk a földön, semmi
misztikum, semmi szellem...
pirospirula.blogspot.com/2011/10/az-uzenet-sajat-filmsorozat.html
"Tehát Vodafonosnak kell lennem, hogy a tiéd
legyek, oh Istenem"
Tovább »
B.K.: Bűnösök 2.fej
Kik is az isteneink?
Megtört szellemek elgyötört világunkon sírva... csak úgy
odacsapva, valami armageddont faragva.
Bölcs fonalak a világűr sötét lyukában
átgyűrőzve minden távoli tettünkön, akármi csillaghalmazként.
Egy pohár csésze tea a reggeli álmosságban, mi az éjszakából
visszamaradt álmunkat idézi.
A Panoráma tárgyaló, és a sötét
megyfa asztal körül ülő diplomaták kifejezéstelen tekintete, és a
háttérben csillogó falanszerek fénye, meg az angyal aki az égen át
suhog a halovány eltünő Napfény élénken feltünő csillagai közt.
Meg a lány a sarokban, sötétben a
tiszta vonalakkal, és a lehajtott fejjel összefonodó combjaival,
ahogy arcába hullanak sötét fürtjei, mint éles pengék melynek végei
arcát érintik néha, ahogy lélegzete vonaglott dühéből megnyugvó
lehelletbe fullad, és hagyja lengeni...
... és Alex az asztalra üt, a
nyugvó tekintetek rá néznek, az öltönyök meglazulnak, és általános
véget követelnek az elfajzott tetteknek...
"Despotikus hatalmat mondanak?
Kérdem, még, és még. Önök? Akik mennyi ártatlannal végeztek, kik
elhagyottan zombivá válva keresték régi otthonukat. A romok közt
átalakult új társadalmat, egy mocskos mészárlással próbálták
elsimítani. Mert mindent el lehet simítani..."
A diplomata megigazítja öltönyét,
és feketévé vált tekintetével feláll, és ránéz Alexra, Eugenre, és
a liköröket kortyoló Stevenre...
"Mi azzá tettük a világot miben
maguk felnőttek. Mi azokat kik a fejlődésben hittek, mint a maguk
szülei; támogattuk, csak naggyá nőttünk, és a sok ellenségünk
eltiport, mert többen voltak, és kizsákmányolni akarták a
rendszerünk hibáit. Nem törhetnek pálcát feletünk, és áttörő új
világunk megvalósulása ellen nem léphetnek fel! Hiába minden
törekvésük, vádjuk, a közvélemény nem áll maguk mögött, már nem áll
semmi, csak a Bábok, őket meg mi teremtettük ők a milyeink."
Alex lehajtja a fejét és felnyit
egy fület az asztalon ahol egy lila gomb tünik fel a sötét fa komor
színeiből, és felé mutat ujjával...
http://www.youtube.com/watch?v=Zcps2fJKuAI
Tovább »
Adam, és a beletört fű
- 2011-10-08 16:44:51
berke (hozzászólások: 0) Címkék: hűtlen
Nyári
Holdal karöltve
Persze beletört a fű a fehér
shortomba mikor legyürt a földre, és karmait majd belemélyesztette
a melkasomba. Úgy kellett elkapnom csuklóit, és teljes erőmmel
ellentartani erejét, táncoltatva a levegőben karjait, miközben
lovagolt rajtam, vad, erőszakos vigyorával és kecses csalogató
vonalaival, és közben lesúlytani akart karmaival, mindez
alatt a drága shortomba persze bele ivódott evődött velőig az az...
a kurva fű.
Mivel teljesen a fűben voltam
nyomva és pihe súlya csalókán ördögien lenyomott majd árkot
dörzsölt a földbe, mint sírom gödreként, holt erővel menekülni
próbáltam, de lovaglása és hosszú combjai elől reménytelennek tűnt.
Mikor elgyengültem, és karjainak karmai arcomat vágták majd lassan
felvágták vércsordulásig, vágott mandulaszemei fényesen
világítottak rám, és akkor hozzáértek dús keblei melkasomhoz
átitatva vággyal szívem, és elgyengült karom az akaratom, közelebb
engedte karmait arcom gyötör vonalaihoz.
"Miért akarsz megölni szépség? Hisz nem voltam illetlen, nem
tapogattam kerek feneked, dús kebleid üde domborulatait.." értetlen
kérdésem nem talált meghallgatásra, csak hegyes fülekre, mint a
Tündéké volt, és elnyelő fekete állandó tekintettel
"Engedd a lelked és egyesülj velem, hogy érezhesd végzeted
újjászületését"
Ekkor végignézve testem tökéletes
végzetén, és öltözetem zöld foltjain, arra gondoltam, hogy ha
hazatérek már nem tudom elmagyarázni pontosan, hogy hogyan is
lettem ilyen szennyezett, zöld füves jelenés, hisz nem focizni
voltam a srácokkal - amelyel ugye lenne értelmes magyarázat, na meg
a rugby is, de az sem mert azt csak vasárnaponként szoktuk csinláni
délután, és most ugye péntek van, és este és... Csak egy könnyű
futást hazudtam kedvesemnek, kinek kikerültem otthont adó
hűségét, és elcsábultam a pokolba... erre nincs magyarázat, és
tovább gyengülnek karjaim, hazudni már amúgy se tudok, a magyarázat
már túl gyarló mi eskü alatt nem való... Hűtlen csaló vagyok, és a
történelmem se egy puszta ragaszkodás az esküdt személyhez...Így
érzem most pokolt érdemlek. De a hűtlenség miért bűn? Hisz most,
férfiak és nők egyszerűen partnert cserélnek, ország-világ színe
előtt, ahelyett, hogy illendően eltussolnák azt, és kellőképpen
restellnék magukat. Miért baj ha én titokban teszem? Így nem
árulok, és mit nem tudnak az nem is fáj... Oh mennyiszer hallottam
én ezt a klubban...
...és ekkor felismétlődik a lidércnek mondata " Engedd a lelked,
és egyesülj velem"
Ezt hazudtam én is minden az alkalomban hittel más ágyában.
Másnak fájdalmat, vétket okozva, sőt azok a nők is akik így voltak
ugyan úgy férjüket megcsalva velem. A sötét tekintet és a szavak...
"a lelked"... Reménytelenné vált, minden, és ahogy mélyebben néztem
a szemébe láttam egy világító fekete golyón a kifelé nyújtott
karokat a sötét világból, látva mind azokat a nőket, kikkel
ugyanúgy követtünk el megcsalást a hűség vágyában ölelt
kapcsolatokat megtörve... Nyál csöpög rám, és engdem arcomra hagy
mossa.. Méltatom a szemfogait, és ahogy fekete vér csöpög le róla,
rám. Szegény szerencsétlen önsors rontó rám. És:
"Engedd a lelked és egyesülj velem..."
Engedem hagy menjen
Tovább »
B.K.: Bűnösök 1.fej
Gyertek, gyertek. - Int és
felnéznek a kék égre mikor eltünnek a Citadella hídról várva
a maradványokat a testén újra megjelenni. A sötét szobába
jutnak mint régen álmában, és kinyílik a tenyere letérdel és a
Bábok segítségét kéri a reménytelen félő.
A tárgyaló üres, és a kék ég
látszik a panorámaüvegeken, a Nap bevilágít éles aranyló
fényével... Lassan bejönnek a felek, szemükben maguknak jogot
követelően, és odadó hamis tekintettel, mint ha Routshield hagyta
volna magára a világot. Értetlenül álltak a dolog előtt elősször,
mikor megtudták a vesztét minden civilizációnak, és hogy kicsúszott
kezükből az irányítás. Az általuk irányított országok lassan
bedöltek régmúlt árnyékaikba. Az Egyesült Államok szövetségként,
sokmindent túl élt, de újraéledését már nem élte meg a közelkeleti
szövetségese, aki létét féltve próbált életbe maradni Dávidként a
Góliátok közt. Hamis prófétaként a barbárok közt!
A kiterített keményfedeles diplomák
a megyfa asztalon, és a tollak mellettük. Alex belép a terembe, és
helyet foglal kíséretével Eugen és Setfen kíséreteként. Eugen
idegesen igazgatja szemüvegét elveszve, rá mindig bő öltönyében,
Stefen meg tölt magának egy féldecinél kicisvel több
cseresznyelikört mely a régi korokból maradt meg, és gyakorta
szokták felszolgálni az újkori diplomáciai tárgyalások chilout
italaként, persze ő már most érzi, hogy kell.
- Ideges? - kérdezi az egyik
diplomata
- Ki én? Ja! Nem! Mi? - Szólal meg
Steven, Alex arcába temeti kezét, a diplomaták kérdő tekintettel
összenéznek és nyugtázzák a szellemileg alacsonyabb szintet
-Elnézést, nem, nem érzem, nem
érezzük magunkat idegesnek.
- Elkezdhetnénk? - szól a másik
diplomata
- Már rég elkezdtük. Maguk szerint
mi szemet hunyunk?
- Nem értem miről beszél...
- ...
- Ha úgy érzi beszámolni való
kötelezettségünk van akkor szóljon. Szabad országban élnek, nem? -
mosolyog
- Az álmok nem hazudnak.
Steven tölt még egy pohárral, és
beleolvas a táékoztatókba ami előtte hever. Majd önt még egy
pohárral és átnyújtja Alexnek aki visszautasítja, Steven mosolyog,
majd megissza eg yhúzásra és kitekint az ablakon, és beszélni kezd
kitekintve a fényre
- Önök szerint megbecsülendő a Nap
fénye? Tudják a régi világunkban minden túl szép volt, és becsukva
szemünk próbáltuk eltüntetni a szégyenfoltjainkat, amivel nem
tudtunk szembenézni, hogy mi önök és mi, együtt teremtettük meg.
Ami lassan csak ránk omlott, majd jött a nukleáris tél, és a
legborzasztóbb, hogy nem mi végeztünk magunkkal, hanem az Istennek
lett elege belőlünk, tettünkből, legyen az Ábrahámi vallás vagy
bármi szekta mi lejött utána az égből... A lényeg , hogy a gyűlölet
hajtott minket. És Mi Önök nem figyeltek rá, most meg csodálkoznak
ezen, hogy erősebbek vagyunk, és...
- ... ki szerint erődebbek? Nem
értek el semmit, a világuk csupa falanszterbe zárt despotizmus, mi
már égigérő királyságban élünk, míg önök avadon királyságát építik
elveszve saját gyermeki álmaik közt...
- Persze nem öregszenek? Érdekes,
mi gyerekből felnőtt, maguk csak enyésző agg politikusok megint,
kik sanyargatni próbálják életünket, mikor mindenki tudja, hogy
eladták a világunk, hogy vallásuk titkaként nehogy kiderüljön kik
is az isteneik! Azok kik most mellettünk állnak, rámutat a báb
katonákra a terem bejáratánál. Kiderült, maguk eladták a világot
nekik és így éltek vallásban!
www.youtube.com/watch
Tovább »
A honi bolygótudomány
Lenyeltem egy kétforintost, hogy telefonáljak a
magányomban...
Az űrben lebegő bolygók, meg a többi csillagok, csak úgy
magukban
Mind együtt a sötétben, üresen, néha fényt villantva
A többi csak malackodás, itt a Földön
Tiszta valóság show minden napunk
Utána sötét, mindenütt fény töri odakinn a feketét
Aztán anyag lett, és fényből pénz helyett
Sugárba dőlt minden képen, a párnába és alatta
Elképzelhetetlen végtelen távolba, szupernovákban
De mi csak a Nap alá lettünk, ami mindig az, igaz
Sörrel kézben, komlóba vetett hitünkben, így szerényen
Csak a csillagászat érdekelve, zöld ormokon heverészve
És ha csillagos éjjen, ág se rezdülve a melegben
A gangra kimenve, látható a Föld ami maradt ma belőle
A többi meg felejtve, biztosan eltüntek valami űrprogram
keretben
www.youtube.com/watch
Tovább »
Állókép
- 2011-08-14 18:04:38
berke (hozzászólások: 0) Címkék: állókép
Mindig csak a lassan mozgó
alakok, sötéten, mint egy Hitchcock film, és a kamera, mely
végigpásztázza lassan a terepet a Motel elött. Néha ott áll egy
fekete alak is a sivatagos tájban, és a kiszáradt bokrok mögül nézi
a Motel villozó fényeit.
Néha nehéz elképzelni egy ilyen
szitut. Vagy ahogy átvág a kés árnyéka a függöny mögűl, az
áldozatra, vagy ahogy elképzelhetetlenül hinni szeretne az áldozat
a szabadulásban. Így szeretne hinni ő is a szombatban.
Aggódva tekint ki a tájra, a
vörösen lenyugvó horizonra ahova a végtelenbe vezető autóút vezet,
elvezet. A menekülő férfi lassan körbepásztázza a tájat, mint a
kamera az imént. Megmarkolt revolverét az éjjeli szekrényre teszi,
és leoltja a lámpát, kínjában már a dobozt kapcsolja, hogy hát ha
lát valami érdekes műsort ami eltereli. A villozó fények sugarába
merül önfeledt álomba, a doboz is már szürkén sistereg, és a
revolvere a kezébe.
Az óra éjfélt üt lassan és a péntek
eltelik. A tizenharmadik nap után végre a szombat jön. Menekülés
hajnalát várja ájult álmában.
A sötétség
fekete
Az alak csak mint egy madárijesztő,
kifeszülve áll. Egyre közelebb az a szoba ajtóhoz. A villozó
reklámfények egyszer csak lassan kiégnek. A sötétségben könnyen
mozog minden mi fekete. A menekülő férfit még is a penge éles
villanása ébreszti tudatára, hogy a hajnalon már csak a holtteste
képe várja...
www.youtube.com/watch
Tovább »
kék bálna
- 2011-07-22 21:28:18
berke (hozzászólások: 0) Címkék: bálna
Kék bálna! Tudod amikor átöleltelek, pont amikor felugrott
a kék lagunában. TE a kávédat kortyoltad magában, és a romantikus
kép, ahogy a fehér felhők, és a sós víz belecsapódott a kávédba,
meg a hajadra, melleidre... édes volt
Ebbe is valószínűleg egy rejtett reptilián kód volt...
www.youtube.com/watch
Tovább »
B.K.: Kék hajó
- Az emberek rémülten futnak az utcákon, egyesek csak állnak mit
is kezdjenek magukkal ez álomvilágban. Én a fogorvostól jövök épp
és sebeimet fájlalom. Látni ahogy emberek gyűrűben szállnak fel az
ég felé. Az épületek felett vannak Ők. -
Megremegő kék hajók az
atmoszférában, köröttük a légkör remegő levegő gyűrű. Victor
Routshield kimenekül az álomból és felriad. A Bábok hozták ki. Az
ágyában tépett lepedők átizzadva. A szobába egy orvosi csapat megy
be, és stabilizálja az életképét, ő magához tér gyengén erőtlen,
csak szemei nyitva, és a képeket nézi szemben az ágyával, a
rózsaszín flamingót, a cubai utcakép, és egy város a folyópartról
fotókat. A terminálja bekapcsol és furcsa jelek rajta, de most
emberek dolgoznak, hogy visszahozzák a gonosz álomból, mit a
vendégek keltettek. Alex az álmatlan is megérkezik.
- Alex! ... - szól fáradtan, szemei
majd holtan
- Itt vagyok barátom. Észrevettem,
hogy nem vagy jól.
- Ott voltam, otthon... - és nevet
haloványan
- Láttam. De fel kellett ébrednem,
téged nem hozhattalak, és szóltam...
- Nem baj, te mentettél meg,
megint. Te.
- Pihenj.
- Alex! Fontos! Tudod kik tették
ezt!
- Tudom, de nem tehettem
semmit.
- A delegáció! Fékezd meg őket, ők
voltak, nem fogadták el az ajánlatom! Nem fogadták el! Öld meg
őket! Öld meg mind!
Megszorítja kezét, és fáradt
rezzenéstelen arcal próbálja nyomatékosítani.
- Most már rendben lesz minden... -
nyugtázza Alex
- Veled megy két Báb, intézkedtem
még az álmomban, és ha kell segítenek.
www.youtube.com/watch
Victor elveszti eszméletét.
Kicsúszik keze a kezéből. A stáb dolgozik. Alex elhagyja a szobát a
közlekedő folyosóra tér. Minden oly szanaszét esett, úgy érzi.
Mihez kezdjen most, hogy a barátja... A dolgok menete is... A
készülődő megállapodások... Nem ért hozzá.
Ekkor feltünik előtte Eugen aki
megigazítja szemüvegét, és üdvözli egy kézfogással, majd Steve is
aki a telepített terminálokért felelőss a sivatagos
országrészekben. Alex megnyugszik kicsit, és a folyosón túl egy
hídra érkeznek ami összeköt. Látni a reggeli napot, és a tiszta
égboltot, majd egy kék hajót, ami tudják, hogy az általuk utált
Bábok figyelő eszköze.
Alex felemeli a kezét feléjük, és
int, hogy itt vannak, igényük lesz a segítségre.
Tovább »
B.K.: Vendégszeretet
www.youtube.com/watch
Az éjszaka nyugodtan
telt Victor Routhshieldnek rémálmai voltak. A hold nyugodtan
került a Föld körül. Kyara könnyeibe ázva nyúlt el az ágyán,
körmével kaparva ágya huzatát. Alex a Holdat nézte és kávét
kortyolt. A régi dolgokra gondolt, hisz még annyira nem is régen
volt. Az esemény túl gyorsan jött. Az ősi vallás képviselői
nyugodtan kiegyensúlyozottan aludtak szobájukban, mint ha nem is
féltek volna. Pedig kellene.
A tegnapi találkozó! A kivonult
delegációt gyanus tekintettel követte Victor.
- Valamit terveznek.
- Szerintem tartanak tőlünk. Mire
gondolsz?
- Tanultak a többiek hibáiból,
egyezségre törekednek az biztos. De ne feledd ővéké volt
minden...
Bámúl meredten az ajtó
felé
- Nem árthatnak, a területet mi
őrizzük teljesen.
- Valamit terveznek, nem bízok
bennük, kérlek kövesd figyelemmel merre járnak
- Nem szükséges...
- DE! - ordítja hirtelen, Alex
megretten kissé, majd lehajtja fejét az ijedtségtől
- Victor, Vic
- Ne haragudj, ismerem őket, apám
sokat mesét róluk, ők azok akik eddig végig kísérték a Föld
történetét, mindenben benne volt a kezük, látják a jövőt,
boszokányság...Így mondta apám a halálos ágyán.
- Honnan veszed mindezt?
- Ez hosszú magyarázatot igényel.
Menj! Kövesd őket.
- Rendben, már lehalgatjuk
őket...
Álom
A régi város, ahogy az
emberek élnek, élik világukat, a mindennapok, a régi világukba. A
házak magasra nyúlnak az utakon, és az utak hosszúra, mint sugarak.
Zsúfolt tömeg, senki nem figyel szinte senkire, de mindenki előre,
és odahaza már egymásé lesznek. Az eső áztatta betonon a lépések
szines érintései. A parkban párok padok villogó fazonok deszkán és
bringán vágják a valót a valótlanságba. A fáka lombjai
rezegnek a levelek lassan bolyongnak le. A kutyák se
törődnek vele, játszanak, az gépek az utakhoz simúlva csúsznak
halkan. A füvek vizesen, cseppek a szálakon valahol a csúcsokon,
majd a borultan kék ég közöt egy orr beleszagolt, és mint kábító
füstöt szívja be a levegőjét füveknek térden felemelkedve karját
széttárva az ég felé nézve talpraállva körültekintve.
Victor az. Visszakerült, és az
ismerős környék a többi ember, a házak és az ég, mely kiviláglik..
Lépések a szabadba a kedvenc kávéház a túloldalt. Reméli a régi
barátokkal találkozhat újra, és a gonosz álmát elmesélve
szánakoznak rajta, majd nyugtatják figyelemmel leszálló ichletével,
és sajátos lelkiállapotjának magyarázatával. Lépések, ezek könnyed
a park pázsitán át, ahogy az útra lép, majd a való emléke jobban
fáj és a lépések nehezek, lépésről lépésre ólmos léptek, majd
megtörik az út alatta oly annyira nehezek, és megnyílik a repedés
mentén a kávéház felé. Ott belátva az asztaloknál űlnek barátai,
várják őt. Ő kiált, de senki nem figyel rá, mutatja a szétnyíló
földet, de már csak némán kiált a járókelők fele. Az út szétnyílik
és ő nem lép nem ugrik a két lábaközt beszakadt pokollal bírkózik,
de már csak karján támaszkodik. Ekkor üvőltésében csúszik a mélybe,
és feltűnik mellette két járókelő kik némán figyelik szenvedését,
és ekkor látni, hogy arcuk átvált az érkezett diplomaták arcává, és
csak némán figyelnek rá.
- Tetteidért már nem felejthetsz,
nyugovóra kell térned, mint apádnak
A falak dőlnek az utcában, már az
emberek is sikítanak, üvöltenek, remeg a föld ahogy néznek rá és
Victor egyre mélyebbre süllyed, majd a peremet is elereszteni
kényszerülve szabadon esik a szakadék mélyébe, ahol izzanak a
falak, szétég érzi, borzasztó... Egyre jobban ég, és valami
megragadja a karját. Zuhanása megreked! Majd leszakad annyira
szétégett, de ahogy emelik fel úgy válik éppé teste, és szelleme.
Világító kék szemek, mint lámpák fényei, feltünnek a pokol vermein,
és felhúzzák testét, nem szólnak csak tovább adják egymásnak,
közben halk rádiózajszerü morajlással jelzik az eseményt. A Bábok
feljuttatják újra a felszínre, ahol a remegő káosz szertefoszlatta
minden álmát. Majd védernyőt képeznek körötte,
- Hol van? - kérdezi üvöltve a
sikító zajban - Hol van Alex?
- Uram ő nem jöhetett.
Majd a pokollá váló ég vöröséből
leszáll egy kék hajó, ami majd akkora mint a park hol ő állt, és a
pázsit illatát érezte, érezte egy pillanatig. Sorra szálnak fel a
Bábok védelmező gyűrűiben az emberek szerte a városból többen
lehettek érti meg és szállnak fel. Hasító fájdalom, majd ágyában
ébred...
Tovább »
B.K.:Megvárom a fogadást
A
fogadók
A tárgyalóterem.
A panoráma ablak kilátása a
kommunára, és a dombokra, a háttérben a majdnem délen világító nap.
Victor és néhány tanácsadó egykori barátja áll díszes öltözetbe.
Alex és abiztonsági kollegái bekísérik az érkezett delegációt.
Mindenki mosolyog, a hosszú megyfa tárgyalóasztal várja őket a maga
borultságával.
- Üdvözlöm önöket a szövetségem
nevében
- Köszönjük
- Kínálhatom esetleg valamivel
önöket? Frissítő, étel?
- Nem, már táplálkoztunk ma.
Köszönöm
Victor egy pohár bort kér
A tekintetek ugrálók, a
testtartások merevek. Mindenki a vendégekre néz. A helye foglalás
után a régi öltönyökbe öltözött eljövők kitárják dokumentumaikat a
szép asztalra, és hosszasan tárgyalnak a tükörsima felület
felett.
- Hallottunk önről Routhshield
örökös!
- Ki ne hallot volna mostanság -
kortyol bele poharába Victor
- Cselekedetei magasztos építések a
rombolt világon
- Igen, hisz úgy volt nem marad
senki, és... Há. lássátok feleim!
- De tettei kérdéseket vonnak maga
után
- Hát a tettek maga az ember
- Nem
Victor könnyeden dől hátra a
székben, és keringetve borát pohárba kortyol. A delegáció két tagja
csak rá figyel mereven.
- Talán a reakciómat figyelik? Az
ember maga a tettei.
- Mi nem így hisszük.
- Mi meg másképp.
- Elfogadjuk.
- De nem tolerálták teljesen. Nos
régen mikor éltünk - mint tetteik engedték - ki másképp hitt
másképp élhetett, csak boldogan nem. Ki nem hódolt maguknak, nem
lehetett más csak földönfutó bolond. Hiába mondott igazat. Lassú
tűzön melegedtek szabadkőművesekből világ irányitóivá.
- Rosszúl látta.
- Rosszúl?
Ekkor egy hologram jelent meg a
régi világ éhezéseiből, és érdekek miatti ártatlanok szenvedő
halálozásából az asztl felett. A képek egyre gyorsabban változtak,
de mindegyik érthető és világos volt. A delegáció két tagja
érzéstelenűl figyelte a képeket, bár tekintetük vibrálón követe
azok képeit.
- Mit szeretne tenni?
- Nos az egységeim mind északról és
délről erős benyomást gyakorolnak a helyi "hordák"-ra. Ha nem
tudunk düllőre jutni, akkor mindet visszahívom, és az önök
megamaradt úgynevetez Új Egyesülés csoportja egyedül marad. Hát ezt
szeretném tenni.
- A Föld túl sokáig forgott a
sötétben, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk. Az erői bizonyítottan
felszabadítást, és reményt hoztak, de nem szabad figyelmen kívül
hagynia, hogy a vallásunk a legősibb e bolygón.
- Sosem fogom, de értsék meg, hogy
mást nem tehetek önökért. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy
nemzetemet családomat használták fel arra, hogy anno megszerezzék a
hatalmat.
Az asztalnál némaság, Kyara sír
halkan. Alex feláll, és távozik a szobából. Az érkezett delegáció
is összehajtja mappáit, majd feláll. Kezet fog Victorral, ki
megmarkolja keziket kesztyűjét viselve. A nap dele túlhalad a
szobán. A tárgyalást holnapra napolják.
www.youtube.com/watch
Tovább »
B.K.:Megvárom a háborút II.
Másnap a hajnal, minden nap újabb, az új kolónia élete újra
kezdve, és romokon át emberek építenek... A városban emberek többé
már nem mennek, csak széttárt karú szobor emlékeztet a főtéren
felállítva az új épületeken.
A Megújulás tere üres, néhány ember kószál a szélén, hisz
áthaladni rajta olyan félelmetes, mint ha a körbevett épületek
felett lenézne ránk valaki, valami. A közepén egy széttárt karú
angyal emlékeztet a múlt fedéseire talán. Arca szomorságot áraszt,
és olyan mint egy Szűz Mária szobor. Mellette két báb áll
mozdulatlan, csak a szemük világít, és jelzi őrzésük tényét az arra
eljáróknak. A tér tehát üres és szürke.
Alex egyenruhája díszében áll a szobortól kb 100 méterre. A
szoborra tekint, mellette két biztonsági kollegája kik feszülten
tekintenek körbe.
- 9 óra... - szól az egyikőjük a tér órájára tekintve
- Késnek - nyugtázza Alex kihúzva magát szürke
díszegyenruhájába
-Messziről jönnek. Igen, messziről.
- Vártuk már ezt a találkozót régen. - bólogatnak
- Félnek eljönni.
- Nem hinném...
- Alex.. - mosolyog rá - szerinted? Talán már hallották a status
quo-t. Az oroszok és az unió esetét Victorral.
- Nem hiszem, hisz magabiztosak voltak. Talán ők másképp látják
ezt a helyzetet.
- Ha, ha szerintem ők is le lesznek "dózerolva" - nevet fel a
harmadik kollega közben pelyhedző szakálát egyengeti állánál, ami
mindig vissza- vissza kunkorodik.
- Szerinted boldogság ezt tenni?! Hm?! Úgy érzed?
- Meg volt adva a lehetőség, sőt...
- Évszázadok óta megvolt adva a lehetőségük, hogy megtegyék azt
amit kell. - erősíti meg az elötte szoló szavait
"Talán okuk volt rá, hogy nem tették..." - morogja magába Alex.
Félt kimondani, nehogy kiváltsa kollegái ellenérzéseit, mely mély
gyűlöletükből fakadó lehet, és valahol érthetően is.
Messziről lassan feltűnik három pont, majd kiélesedve a távolból
hatalmas zúgás közepete három helikopter formájú hajó szál a tér
fölé. Csak az egyik ereszkedik alá, rá a tér közepére, oda, hol
várják őket... A gépen egy égszínkék csillagszerű motívum
rajzolódik ki vonalak keresztezéséből. A fogadók megigazítják
ruhájukat, majd arcukon komolysággal a gép közelébe
lépnek...
Tovább »
